|
Szerkesztő : |
|
|
Kiadva : |
1929 |
|
Kiadás helye : |
Pósa Endre nyomdája, Veszprém |
|
Kiadó : |
|
|
Oldalszám : |
4 p |
|
Állapot : |
Papírborítóban, jó állapotú. |
|
Méret : |
244 mm |
|
Nyelv : |
magyar |
|
Azonosító
: |
82332 |
|
Kategória : |
Mezőgazdaság, biológia / Növényvilág, botanika / Oktatás |
Ár: 4.000 Ft
Leírás
Különlenyomat a Veszprémi kegyesrendi róm. kath. gimnázium 1928/29. évi ÉRTESÍTŐJÉBŐL.
A közönséges tiszafa vagy tiszafenyő (Taxus baccata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjába, a Taxus nemzetségbe tartozó, Magyarországon védett, örökzöld növényfaj. Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta. Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos.[1] Magyarországon is őshonos, középhegységi faj, megtalálható például a Bükkben Ómassa, Lillafüred, a Bakonyban Szentgál, Herend, Bakonybél területén és még sok helyütt diszperz jelleggel.
Lassan növő, de igen hosszú életű növény, példányai 500-1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Közepes hőigényű, árnyéktűrő, mezofil, baziklin növény. Fája vörösesbarna, igen kemény, tömör. A nyesést jól bírja, így parkokban, kertekben szép formák hozhatók ki belőle – több mint 200 termesztett változata ismert.
Eredeti élőhelyén végveszélyben lévő növény, ezért a Nyugat-Magyarországi Egyetem szakemberei úgy döntöttek, hogy 2011-ben a közönséges tiszafát választják az év fájává.
|
Eddig megtekintett könyvek
